Kiskőrös térségének természeti viszonyai és táji adottságai kedvező feltételeket biztosítottak az ember korai megtelepedéséhez. A legkorábbi régészeti leletek
az újkőkorból maradtak reánk, de itt hagyták nyomukat a jazigok, szarmaták és
avarok is.		    
         
       
         
   
   
    A honfoglaláskor Kiskőrös környékét az Árpád-nemzetség vette birtokba. Az
Árpád-korban alakultak ki a végleges letelepedést jelentő apró falvak. Ezek neveit
elsősorban oklevelek őrizték meg.		    
    A település a tatárjáráskor elpusztult, majd rövidesen újra benépesedett. IV. (Kun) László 1277. április 26-án kelt oklevelében a település Keurus néven szerepelt.
Fehér (Albaensi) vármegyéhez, majd 1433-ban már Solt vármegyéhez tartozott,
nevét ekkor Kwres-nek írták. Egyházi centrumok (Kalocsa, Monostor, Kecskemét)
szomszédságában térségi szerepköre nem volt jelentős.		    
    A török hódítások idején a település elpusztult, Pósa Mihály a kalocsai préposthoz címzett, 1529. április 11. keltezésű levelében arról tudósít, hogy a törökök más falvakkal egyetemben Kyskerest is lerombolták.    
         
   
   
   
A török hódoltságot követően a térségben Czebe-, Csengőd-, Kaskantyú-, Kisbócsa-, Tabdi-, Tázlár-pusztát is magában foglaló 4500 holdas területet birtokolt Wattay János és István.
A Wattay család az elnéptelenedett Kiskőrösre Túróc, Hont, Nyitra, Árva,
Liptó és Pozsony vármegyéből 700
szlovák nemzetiségű lakost telepített
1718-ban.
A Wattayak elévülhetetlen érdeme,
hogy az adott történelmi idő politikai és gazdasági lehetőségeit felismerve a birtokukba került Kiskőröst és térségét
az itt élő és betelepített lakosság
áldozatos munkájával karöltve felvirágoztatták.
II. József 1785-ben vásártartási jogot
és mezővárosi rangot adományozott Kiskőrösnek.
A térség népességszáma ekkorra már elérte az 5000 főt.
 
   
         
   
 
A város XVIII. századi fejlődésének gazdasági alapjait
az állattenyésztés és a fokozatosan kibontakozó szőlő-termesztés vetette meg.
Mezővárosi rangját hivatalos pecsétje és címere is kifejezte.
Vadban gazdag erdőkre utal a város címerében a nyíllal átlőtt szarvas, a kőrisfák a település névadói, a méhkas
a lakosok szorgalmát jelzi, a kasban látható 6-os szám
a városhoz tartozó hat pusztára utal.
   
         
   
   
    A XVIII. század közepe-vége által hozott gazdasági fejlődés a XIX. században
tovább folytatódott a térségben. A reformkor vívmánya és a terület földesura
felvilágosultságának eredményeként Kiskőrös lakossága 1842-ben váltotta meg
az úrbéri szolgáltatást. A város az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tevékeny részese volt. Honvédként sok kiskőrösi férfi halt hősi halált.		    
    A szabadságharc leverése után a térség gazdasági fejlődése lelassult, s csak
a kiegyezés után jelentkezett némi fellendülés, annak ellenére, hogy az 1867-es közigazgatási átszervezés következtében Kiskőrös mezővárosi rangja megszűnt.
A helyi tőke forgalmát az Első Dunavidéki Takarékpénztár bonyolította. Az 1882-ben megindult vasúti közlekedés kiszélesítette a térségi kapcsolatokat, fellendült a kereskedelem, a kézművesipar és az itt termelt borok is mind távolabbi vidékekre jutottak el.		    
         
       
         
    A XX. század kezdetére Kiskőrös lakossága elérte a 13 ezres lélekszámot. Pénz-intézetek, vállalatok, nagybirtokok szervezték gazdaságát, kulturális intézményei szolgálták művelődését, iskolái biztosították a megfelelő továbbképzést s ehhez
a pénzügyi feltételeket a szőlő- és gyümölcstermesztés profitja biztosította. Ez a profit főként abból származott, hogy Kiskőrös gazdasági életében pozitív fordulatot hozott a történelmi borvidékek szőlőinek a filoxéra vész miatti pusztulása. 1880 és 1910 között a város szőlőterülete a korábbi tízszeresére nőtt.		    
    Az I. világháború, a trianoni határokkal beszűkült térségi kapcsolatok, az 1929–
1933-as gazdasági világválság Kiskőrös gazdaságát is megroppantotta.		    
    A II. világháború emberáldozatait és rombolását, az ezt követő földosztás és szö-
vetkezetesítés gazdaságot nem kímélő, nyugtalan időszakát követően a szőlő-termesztés nagyüzemi koncentrációja került előtérbe. 1977-re valamennyi gazdál-kodási forma az egykori Kossuth Mezőgazdasági Szakszövetkezetbe került.
A tulajdonosi szerkezet kettős jellege, a családi és a szakszövetkezeti gazdaság
kedvezőbb érdekeltsége, hatékonysága a térség népességmegtartó hatásában is megmutatkozott.		    
         
   
Kiskőrös 1973-ban nyerte vissza városi rangját, s a tudatos, átgondolt városfej-lesztési politika eredményeként (általános iskolák, gimnázium, szakmunkásképző alapítása, a település új arculatának kiala-kítása, az infrastruktúra továbbfejlesztése) települési vonzáskörzete kiszélesedett. Fokozatosan bővülő városi szerepköre következtében Kiskőrös a térség kulturális és gazdasági központjává fejlődött, ahol egyre több gondot fordítottak a helyi népi építészeti értékek megőrzésére is.
A rendszerváltozást követően a magántulaj-donra épülő, vállalkozói alapú mezőgazda-sági, ipari és kereskedelmi tevékenység
felgyorsította a gazdasági fejlődést, s az (akkor) közel 16 ezres lakosú kisváros szőlő- és gyümölcstermesztésénél, borászatánál fogva fokozatosan építi nemzetközi gaz-dasági és kulturális kapcsolatait.
 
   
         
   
 
Ma a szőlő- és gyümölcstermesztés központja, a „Szőlő és bor városa”. Szőlő-termesztését és borászatát országos és nemzetközi hírű borházak, borászati vállal-kozások, kereskedőcégek fémjelzik, ter-mékeik számos európai országba eljutnak.
A település infrastruktúrája az átgondolt fejlesztésnek köszönhetően tovább bővült. Ma már a helyi újságon kívül a helyi televízió biztosítja az információáramlást.
Kulturális rendezvényei országos és nemzet-közi érdeklődésre tartanak számot. Kiskőrös a székhelye az Országos Petőfi Sándor Társaságnak, amely a hazai és nemzetközi kapcsolatok szélesítésével tudományos
és irodalmi rendezvényekkel ápolja a város szülöttjének, Petőfi Sándornak emlékét, kultuszát.
   
         
    Kiskőrös természeti értékei (Szücsi erdő, gyógyvíz), kulturális létesítményei és
rendezvényei (Petőfi Múzeum, Borok Háza, Közúti Múzeum, Petőfi műfordítóinak szoborparkja, Városi Könyvtár, Szüreti és Szlovák Nemzetiségi Napok, Petőfi Szilveszter), a rendezett városkép stb. vonzóvá teszik a várost az idelátogatók számára.		    
         
       
         
    A határon túli kapcsolatok bővülése, hazai és nemzetközi kulturális rendezvényeken való részvétel, az egyre élénkülő idegenforgalom csak öregbítik a város jó hírnevét a világban. Kiskőrös testvérvárosa a szlovákiai Liptószentmiklós és Naszvad, az erdélyi Margitta, a lengyel Tarnow, a holland Krimpen aan den IJssel és a német Stadtlengsfeld.    
         
    Forrás: Kiskőrös természeti-ökológiai adottsága. Szerk. Dr. Juhász Ágoston. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest 2000.